A M Tamás féle levél kapcsán megkeresetem az én Villa Mediciben tett egykori látogatásomkor (2006.08.12) készített képeket. Nem emlékszem már az ételek nevére, de arra igen, hogy maximálisan elégedett voltam velük. Sajnos rossz idő volt, ezért csak az ablakon keresztül nézegettük a szép kertet, vizet és a kis hidacskát. Amire még szívesen gondolok vissza, az az előételként jégen felszolgált szeletelt sárgarépa volt...

Korábbi bejegyzés (M Tamás) levele:

http://vacsora.blog.hu/2008/08/21/egy_kommentezotom_irta_a_villa_medicirol_tanulsagos

A rövid vakáció utolsó estéjén hazaindulás előtt halászlét szerettem volna enni egy kis útszéli helyen, ahol már évek óta szoktam. Előtte egy kis sétát tettünk a széplaki strandon. Mielőtt elindultunk volna a partról, hogy elköltsük vacsoránkat, még kiváncsiságból megnéztem a strand végében található étterem étlapját. Az első oldalon ott virított "Balatoni halászlé bográcsban". Gondoltam, ha nem lesz szimpatikus mégsem a megszokott hely, akkor itt biztos hozzá fogok jutni a vágyott leveshez. Mikor elértük a tervezett helyet, a kiszolgáló hölgy gúnyosan közölte, hogy most adta ki az utolsó adag halászlét és jöjjünk vissza holnap. Ez kissé feldühített, de még mindig ott volt a "B" terv. Tehát vissza a kocsiba és irány az imént említett vízparti étterem, vagyis a Calypso. Sajnos a szeles idő nem tette lehetővé, hogy a teraszon üljünk le. Igazán hangulatos lett volna. Néhányan egy ideig dacoltak az időjárással és kint élvezték az élő gitárzenét, de rövidesen ők is behúzódtak a zárt részbe. Az étlapot meg se néztük. Rögtön rendeltünk két halászlét. Amíg várakoztunk, a szomszédos asztalokhoz érkező ételeket nézegettük. Igazán bizalomgerjesztőek voltak. Végül megérkezett a kis piros bogrács egy kosár kenyér és egy kis erős pista is. Valamivel nagyobb adagra számította, de reméltem, hogy a tartalom kárpótol majd ezért. Az íze kifogástalan volt, de az igért ponty patkó helyett csak egy kis darab hal úszkált darabokra esve az alján. Elfogyasztása után azonnal kértük a számlát. Kissé meglepődtünk, amikor külön felszámolták az elfogyasztott kenyeret. Ilyennel már nagyon régen nem találkoztam. 

Balatoni halászlé bográcsban

A nyaralás második napján egy  romantikus "napnyugta vitorlázást" követően újra étterem vadászatra indultunk. Ma az én elképzelésem volt a soros, vagyis a nagy kedvenc, a Cézár saláta. Sorra néztük az éttermek elé kirakott étlapokat, míg végül fél óra séta után rátaláltunk a Coloradora. A kellemes meleg estén a teraszon ültünk le. Innen jól lehetett nézegetni az utcán hömpölygő színes tömeget. Rövid várakozás után egy pincér letette elénk az étlapot. Ugyan már érkezésünkkor pontosan tudtam, hogy mit fogok rendelni, azért átfutottam. Végül maradt a cézár. Bár a hely tele volt, perceken belül előttem volt az oly nagyon vágyott kedvenc. Frissen sült csirkével, parmezánnal és természetesen az elmaradhatatlan fokhagymás pirítóssal. Tökéletes volt. Az étel elfogyasztása után sokáig nem időztünk az étteremben, mert várt a másik kedvenc, a bor. Ekkor volt ugyanis Siófokon a Bor és kenyér ünnepe.

Cézár saláta

www.dinerm.hu

Siófoki nyaralásunk első napjának estéjén a Beach mögötti éttermekkel teli utcában sétálgattunk, hogy kedvünkre való helyet találjunk. A választék igen nagy, és mindenhol "csalogató emberek" próbálják rábeszélni a turistákat, hogy őket válasszák. Nekünk a DinerM nevű Amerikai étteremre esett a választásunk, mert a partnerem mindenképpen hamburgert szeretett volna enni. Villogó neonok, csillogó berendezés, süppedős boxok, Elvis Presley, Jerry Lee Louis, Frank Sinatra, óriás hamburgerek, és persze az ötvenes évek amerikai hangulata. Én annyira nem kedvelem ezt az ételt, de gondoltam, hogy csak találok valami salátát, ami elég kívánatos lesz ahhoz, hogy elfogyasszam. Mikor beléptünk az étterembe, egyetlen üres asztal volt. Gyorsan le is ültünk, mielőtt valaki megelőzött volna:-) Egy pincér azonnal hozta az étlapot. Csak annyira volt udvarias, amennyire feltétlenül szükséges volt. Az étlapon elég széles volt a választék. Szendvicsek, hamburgerek, levesek, főételek, saláták és desszertek között nézelődtem. Végül a Mexikói csirkesalátára esett a választásom. A tartalma saláta, paradicsom, kukorica, frissen sütött csirkemell, mexikói mártás, tortilla chips volt. Néhány perc várakozás után már szemügyre is vehettem a kreációt. Őszintén szólva a tálalás inkább praktikus volt, mint szemetgyönyörködtető. Az íze is elmarat a várttól. Én egy kellemes pikáns, csípős szószra számítottam, ellenben egy meglehetősen jellegtelen dolgot kaptam. Nem volt rossz, de legközelebb nem ezt választanám.

Mexikói csirkesaláta (saláta, paradicsom, kukorica, frissen sütött csirkemell, mexikói mártás, tortilla chips)

"Egy kis történelem a weboldalukról: Az amerikai "Diner" Ki is ne ismerne? Például a filmekből; "Back to the future", "Happy day", "Ponyvaregény". Az amerikai Diner csillogó króm épülete olyan kristálytiszta hatást kelt a szemlélőben, mint Jerry Lee Lewis hangja. Elöl széles neonfényekkel, hogy a sötét éjszakában már messziről felismerhető legyen. A Diner gyorsbüfé és 24 órás étterem egyben. Először 1930-ban jelentek meg ezek a relatív kicsi, de szembetűnő épületek Amerikában, amelyeket a széles utak mellé építettek. Aranykorát mégis az 50-es években élte a "Diner". Az egyébként is mozgalmas időkben nemcsak étkezési, hanem a társasági élet funkcióit is betöltötte. A fiatalok kedvelt találkozóhelye lett, a színes, zajos tömeg óriási amerikai autókból kiszállva gyülekezett a Jukebox környékén, és a parkolókban. Új anyagokkal kísérleteztek tulajdonosai, a neonnal, üveg építőelemekkel, színes csempékkel, amelyek mentazöld, lazac és tengerkék színekben pompáztak. A 60-as években az Interstate és a Highway kiszorította a Diner hálózatot, a Fast Food megjelenésével pedig elvesztette gyorsbüfé vendégkörét is. A láncokat ezernél is többet számláló éttermeiből alig több mint 100 maradt mutatóba. Eltűntükkel a korabeli életérzés, romantika és kellemes együttlétek színhelye is elsüllyedt. Napjainkban a "Diner" gigantikus reneszánszát éli. A nosztalgia korszaka újra életre hívta a "Repro-Diner" hálózatot, amely persze imitáció csupán, de az illúzió így is teljes. Fellendülése Európába is átterjedt, ahol az 50-es életérzése szintén új életre kelt, így napjainkban, Berlinben, Párizsban, Amszterdamban és Brüsszelben sorban nyílnak a "Diner" éttermek. A 2000-es év nyarán nyitott Siófokon a DinerM Amerikai étterem, mely azóta egy lényeges színfoltja a siófoki Petőfi sétánynak. A nagyméretű és ízletes burgereken kívül több jellegzetes étel képviseli az amerikai kontinens ízvilágát. Ha valaki Siófokon jár és szeretne egy jót enni vagy megkóstolni az 50-60-as évek hangulatát, akkor érdemes felkeresni a DinerM Éttermet. Az ételek, italok, a zene és a kiszolgálás, ha csak egy étkezés erejéig is, de felidézi egy letűnőben lévő kor emlékeit. Diner M Amerikai Étterem Siófok"

És egy kis ízelítő a hamburgerből:-)

www.jampub.hu

És újra Jam. Időről-időre visszatérek ide, egyrészt mert közel van, másrészt mert jó az étel. Az étellel most se volt gond, de a kiszolgálás hagy némi kívánnivalót maga után. Déli 12-kor az utolsó szabad asztalhoz ültünk le a teraszon. A napernyők alatt elég meleg volt, de még így is ezt választottuk, mert bent elég nagy volt a füst. Mivel gyerekkel voltunk, kérdeztük, hogy van-e etetőszék, amire nemleges választ kaptunk. Sebaj, a kocsiban mindig van saját. Két féle menü közül lehetett választani. A heti "A" menü 690.- Ft, a "B" menü pedig 890 .- Ft. Az "A" Csorbaleves és Rakottpalacsinta volt vaníliaöntettel. A "B" Zöldborsókrémleves sajtos pirítóssal és Mézes-mustáros csirke Roqfortos kevert salátával. Én a másodikat választottam. Mikor megérkezett a leves, sehol nem láttam azt a bizonyos pirítóst. Pincérünknél érdeklődtem, aki erre azt válaszolta, hogy biztos benne van a levesben. A szeme láttára kevertem fel a levest, bizonyítandó, hogy üres. Néhány perc múlva visszatért egy tányérkával, amiben kis kockára vágott kenyérkék voltak. Elnézést sem kért a tévedésért. Mivel a gyereknek nem rendeltünk külön adagot, kértük, hogy hozzanak egy üres tányért és evőeszközt, hogy a miénkből adhassunk neki. Ezért is többször kellett szólni, mire kelletlenül kihozták. A leves kellemesen krémes állagú volt és a később kapott kis kockáktól még ízletesebb lett. A leves elfogyasztása után megérkezett a főétel. Túl sok gondot nem fordítottak a tálalásra. A hús jól át volt sütve, de nem volt kiszáradva. A salátát egy kevés öntettel meglocsolták ugyan, de elég jellegtelenre sikerült. Az étkezés befejezése után sietve távoztunk, mert a hőség kezdett elviselhetetlen mértéket ölteni. A pincérek figyelmetlenségét is szeretném betudni ennek...

Mézes-mustáros csirke Roqfortos kevert salátával

www.indiapirro.hu

Már régen kinéztem magamnak ezt a helyet az interneten, de csak most vált aktuálissá a meglátogatása. Egy ismerősöm megpróbált lebeszélni róla, mondván, hogy neki csalódás volt az itt elfogyasztott vacsora. Engem nem könnyű eltántorítani, ezért este 7-re foglaltam asztalt. Mikor odaértünk az étterem kongott az ürességtől. Mivel kellemes meleg este volt, ezért a teraszon ültünk le. Egy kedves hölgy azonnal az asztalunkhoz sietett az étlapokkal. Megrendeltük az italokat és hozzáláttunk az ételek kiválasztásához. A választék igazán bőséges. Csirke, királyrák, bárány, marha és zöldséges indiai különlegességek egyaránt megtalálhatóak az étlapon. A levesek között szerepel egy "napi leves". Amikor ez iránt érdeklődtem, akkor azt a választ kaptam, hogy sajnos az nincs. Ezért Paradicsomlevest kértem. Az ízében nem volt semmi, ami eltért volna az általunk megszokottól. Hatalmas adag volt, pirított kenyérkockákkal. Olyan tányérban szolgálták fel, amiben egyszerűen nem tudott kihűlni. Legalább fél órát tartott míg elfogyasztottam. Azután Bárány Vindaloo-t rendeltem goai módon elkészítve. Az összes étel közül ez a legerősebb. Kockára vágott hús fűszeres mártásban. Hozzá sima Naan-t (kenyér tandoori kemencében sütve) kértem. Gusztusos kis tálkában szolgálták fel. A Naan friss és forró volt. Az utolsó falatig elfogyasztottam. Zárásként Pista Kulfi-t választottam, ami indiai fagylalt pisztácia ízesítéssel. Nem hasonlít a tölcsérben kapható fagylaltokhoz. Szeletben szolgálják fel. Tejes ízű édesség, a felső részében pisztácia darabokkal. Könnyen fogyasztható, mély nyomokat nem hagyó desszert. Összességében nagyon elégedett voltam, mind az ételekkel, mind a kiszolgálással. A tanulság, hogy ne hallgassunk ismerőseinkre:-)

Paradicsomleves

Bárány Vindaloo (kockára vágott hús fűszeres mártásban, goa-i specialitás)

Naan (kenyér tandoori kemencében sütve)

Pista Kulfi (indiai fagylalt pisztácia ízesítéssel)

Kellemes meleg estén Egerben sétálva városnézés közben kerestünk egy éttermet, ahol később megvacsorázhatunk. A vártól indulva bejártuk Eger belvárosát. A kérdés már a Dobó térnél nagyjából eldőlt. Ott a kirakott étlapok alapján több kedvünkre való helyet is találtunk, de azért tovább is nézelődtünk. Az egész város tele van teraszos helyekkel. A sétáló utcában a legtöbb üresen tátongott, csak a pincér állt várakozóan a bejáratnál. Mikor kellemesen elfáradtunk, elindultunk vissza a térre, hogy az ottani vendéglátóhelyek valamelyikében elköltsük estebédünket. Amikor visszaértünk, a tér közepén már kellemese élőzene szórakoztatta a vacsorázókat. Nem igazán tudtam rájönni, hogy melyik helyhez tartozhatnak, mert pontosan középen helyezkedtek el. Már csak néhány szabad asztalt lehetett látni. Újra belenéztünk az étlapokba és a végleges választás a Minoritára esett. Miután leültünk egy pincér azonnal az asztalunknál termett, hozta az étlapot és felvette az ital rendelésünket. Birkát szerettem volna enni, amiből négy féle is szerepelt az ajánlatban. Amikor meg akartam rendelni, közölték, hogy az az egy nincs. Azután a vadakat nézegettem, de szinte mindegyikben volt gomba, amit nem szeretek. Amikor ezt pincérünknek megemlítettem, nagyon készségesen felajánlotta, hogy elkészítik nekem frissen gomba nélkül a kiválasztott ételt, de arra egy kicsit többet kell várnom, mint az eredeti kreációra. Én örömmel várakoztam egy kicsit hosszabban, de így olyan ételt fogyaszthattam, amiből nem kellett kiválogatnom a "nemszeretem" zöldséget. Valóban már az utánunk érkezők is megkapták az ételeket, mire az enyim is befutott. Vadorzók eledelét kaptam, ami szarvasból, vaddisznóból, füstölt kolbászból, szalonnából és tócsniból állt. Isteni illat lengte körül és látványnak se volt utolsó. A húsok tökéletesen át voltak sütve, de mégsem voltak kiszárítva. Fogyasztás közben kenyeret kellett kérnem hozzá, mert a kolbászkák miatt kicsit több volt a zsír a tányér aljában, mint a kívánatos. Igazán bőséges adag volt. A vacsora elfogyasztása után még hallgattuk egy ideig a zenét, de sajnos az idő úgy lehűlt, hogy már nem volt annyira kellemes egy helyben ülni, ezért fájó szívvel tovább sétáltunk. Szép este volt. 

Vadorzók eledele (szarvas, vaddisznó, füstölt kolbász, szalonna, tócsni)

www.palacsintahaz.com

Már otthon (interneten) nézegettem az éttermeket, hogy a Miskolcon eltöltendő hétvégénk programja zökkenőmentes legyen. Ki is néztem több helyet. A választás végül erre esett, mert kíváncsiak voltunk, hogy mit is lehet a palacsintából még kihozni. Az eső miatt sajnos nem tudtunk a teraszra ülni, de a belső rész hangulatosabb is volt. Egy kedves pincér, barátságos színek és gyertyafény fogadott. Az étlapot böngészve szinte nem is tudtam választani, mert annyi féle kedvemre való étel szerepelt rajta. Voltak levesek, édes óriás palacsinták, sós óriás palacsinták, rakott palacsinták, rántott palacsinták, saláták. A bőség zavara. Végül a választásom a nyári ajánlatok közül a Grill palacsintára esett. Részletesebben: grillezett csirkemell, grillezett zöldségek, palacsintába tekert majonézes kukoricasalátával tálalva. Sikerült felülmúlniuk az elképzeléseimet. Rövid várakozás után egy hatalmas adag érkezett, szemet gyönyörködtető színkavalkáddal. Érezhetően minden frissen volt elkészítve. Elégedettebb már nem is lehettem volna. Távozás előtt minden vendég kap egy kis sorsjegyet, amin fel kell tüntetnie, hogy melyik a kedvenc sós, illetve édes palacsintája. A hónapban legtöbb szavazatot kapott két palacsinta tíz napig fél áron kapható a következő hónapban és a kitöltők között kisorsolnak egy kétszemélyes vacsorát. Nagyon ötletes.

Grill palacsinta

 Az étterem...

www.menza.co.hu

Egy ismerősömmel megbeszéltem, hogy délben találkozunk a Liszt Ferenc téren és majd eldöntjük, hogy hol ebédeljünk. A melegre való tekintettel úgy terveztem, hogy cézár salátát fogok enni. Én a Buena Vista étteremre szavaztam, de amikor elsétáltunk előtte kongott az ürességtől, ami mindig óvatosságra int. Ellenben a Menza teraszán csak egy üres asztal árválkodott, ránk várva. Szóval ezt választottuk. Emlékeztem, hogy itt nem szerepel az étlapon az elképzelt salátám, de reméltem, hogy találok helyett mást, ami szintén kedvemre való lesz. Végül a Kecskesajtos saláta mellett döntöttem. Amikor a pincér felvette a rendelést, megkérdezte, hogy nem zavar-e, hogy a salátát grillázs darabokkal tálalják. Elég fura kombináció, de ennek ellenére is kitartottam a választásom mellet. Amikor kihozták kissé csalódott voltam, mert nagyon kis adagnak tűnt. Azonban az elfogyasztása kárpótolt ezért. A Menzától megszokott ízharmónia most is meggyőző volt. Ebédpartnerem Lángosba töltött csirkemellet kért salátával. Régebben nekem is módom volt ezt megkóstolni és mondhatom, hogy emlékeim szerint ez is tökéletes volt. Itt nincsenek meglepetések. A kiszolgálás mindig figyelmes és az ételek kitűnőek.

Lángosba töltött csirkemell salátával

Az utolsó Sopronban töltött nap estéjén egy kiadós belvárosi séta és néhány borászat meglátogatása után tértünk be az Aranyfácán étterembe. Több mint tíz éve minden soproni kiruccanásom alkalmával legalább egyszer ellátogatok ide. Egy kis utcácskában található, nem túl közel a belvároshoz, de nem túl messze a környékbeli nívós szállodáktól. Szünnap nincs. Ha jó az idő, akkor én a kerthelységet szoktam választani. Kellemes árnyas fák alatt költhetjük el a vacsoránkat. Sajnos ezen a napon nem voltak hozzánk kegyesek az égiek. Ahogy leparkoltunk, elkezdett esni. Kénytelenek voltunk a belső helységet választani. Ennek is megvan a hangulata. Barátságos színek, medvebőrök és agancsok a falakon. Az asztalok hat személyesek. Jól láthatóan családosokra és társaságokra készülnek. A személyzet mindig maximálisan figyelmes és a gyerekekre különös gondot fordítanak. Amikor leültünk egy asztalhoz, szinte már mindenhol ültek. Egy úriember azonnal köszöntött minket és hozta az étlapot. Amíg az étlapot nézegettük, a mellettünk lévő asztalnál egy első pillantásra elég fura jelenet zajlott le. Egy család ült ott négy gyerekkel. Az egyik gyerek nem akart megenni semmit, és ennek hangot is adott. Ekkor egy pincér (akiről később kiderült, hogy a tulajdonos) a hóna alá csapta a gyereket, és a "bedoblak a moslékba" mondat kíséretében bevitte a konyhába. Kissé meglepett ez a dolog. Mikor visszajöttek, a gyerek mosolyogva ette meg az elé kitett sárgarépát. Az átszűrődő beszélgetésből rá kellett jönnöm, hogy jól ismerik egymást, sőt rokonok, és egy bevált kedves rituáléról volt szó. Így már egész más színben láttam a történéseket. De ejtsünk pár szót az ételekről is. A választásunk a két személyes Aranyfácán tálra esett. Bár nem voltam biztos benne, hogy ezt a hús mennyiséget el tudjuk majd fogyasztani, de annyira jól hangzott, hogy nem lehetett kihagyni. Volt rajta csülök, sajttal-sonkával töltött pulykamell, szezámos csirkemell, köretnek rizs, bab, saláta, vegyes zöldség és sültkrumpli. Mikor kihozták, elámultam a mennyiségen. Azért bátran nekirugaszkodtunk az elfogyasztásának. Isteni ízek kavalkádja volt. Mindent végig kellett kóstolnom. Körülbelül a tál kétharmadát sikerült elfogyasztanunk. Amikor már egyértelmű volt, hogy befejeztük a falatozást, a pincér megkérdezte, hogy elcsomagolják-e a maradékot. Természetesen örömmel igent mondtunk. Van a helynek még egy sajátossága, amit már régen sikerült felfedeznem. Ez pedig a hihetetlen méretű Somlói. Nagyon sok helyen jártam már, de ilyen emberfej nagyságú Somlóival még soha nem találkoztam. Bármennyire is jól voltam már lakva, ezt most se tudtam kihagyni. Amikor kihozták, megállapítottam, hogy ez az emlékeimet is felülmúlja nagyságával. Szerencsére nem csak a mérete okozott élvezetet. Az íze és az állaga is tökéletes volt. Mindenkinek ajánlom az éttermet, aki Sopronba látogat. Kár lenne kihagyni! Itt "minden arany, ami fénylik".:-)

Aranyfácán tál (két személyre)

Somlói (a gigantikus)

Az étterem

 Cím: Sopron 9400 Becht Rezső út 23  Telefon: 06-99-349-292

A bejárat

Július legesősebb napjának délutánján Sopron nem bővelkedett a szabadidős lehetőségekben. Sajnos a wellness programunk nem sikerült, mert a város összes kisgyermekes szülője azonos programot választott mint mi, és ellepték a pezsgőfürdős medencéket. Az egy medencére jutó emberek száma meghaladta az általam kívánatosnak tartottat. Mit is tehet ilyenkor az ember, ha már a moziban sincs olyan film amit nem látott? Hát keres egy helyet, ahol egy jót ehet. A városban autózva megpillantottam a már ismerős táblát, ami megszólalásig hasonlított a Nagymama palacsintázójára, de Nagymama konyhája volt rá kiírva. Mivel könnyű volt leparkolni a közelben, ezért nem volt nehéz a döntés. Irány a "konyha". Egy kockás terítős önkiszolgáló helyen találtuk magunkat. A pultnál lévő táblán hamar találtam kedvemre való ételt. Spenóttal és sajtkrémmel töltött óriás palacsintát kértem. Néhány perc várakozás után már a tálcámon gőzölgött az étel. Igazán jól nézett ki. Sajnos mikor kóstolásra került a sor, már nem voltam olyan lelkes. Bár a tölteléket nem sajnálták ki belőle, de sótlanra és ízetlenre sikeresett. Nem tudtak egy halvány kis napfényt se csempészni a felhős napomba.

Spenóttal és sajtkrémmel töltött óriás palacsinta

... és belülről

www.corsoetterem.hu

Mielőtt elindultunk volna Sopronba, az interneten keresgéltem olyan éttermeket, ahol még nem jártam. Megakadt a szemem a hely ajánlatán: "Ízutazás féláron". A kedvezményes időszak minden nap 16 és 22 óra között és vasárnap 11 és 16 óra között tart. Két étlapjuk van. Az egyik a kedvezményes időszakra vonatkozik, a másik az ezen kívül eső időpontokra. Okosan kitalálta a tulajdonos. Amikor már nem számíthat az Ausztriából érkező bevásárlókra és fogpótlást készíttetőkre, akkor ezzel az akcióval próbálja becsalogatni a magyarokat. Az árak nagyon barátságosak, de a fél ár nem állja meg a helyét. Inkább kétharmadnak nevezném. Maga az étterem a város talán legforgalmasabb utcájából nyíló udvarban található az emeleten. Elég jól eldugták. Mikor beléptünk, csak egy asztalnál ültek annak ellenére, hogy vacsoraidő volt. Előrelátóan foglaltunk asztalt, de erre nem is lett volna szükség. Egy felszolgáló azonnal hozta azt a bizonyos kedvezményes étlapot. A kicsit szűkített választék ellenére így se volt könnyű a választás. Jobbnál jobban hangzó ételek sorakoztak rajta. Voltak halak, szárnyasok és vadak egyaránt. Első fogásként Pikáns vadragulevest kértem Erdészné módra. Krémes volt és bőven volt benne tartalom is. Zöldség és hús egyaránt. Főételnek Zengővári szarvasszeletek rendeltem ínyencraguval és sült burgonyával. Sajnos nem kérdeztem rá az ínyencragu valódi tartamára. Tele volt azzal az egy zöldséggel, amit nem szeretek. Az pedig a gomba. Tálalása szemet gyönyörködtető volt, az illata mennyei. Miután sikerült belőle aprólékos módon kiválogatnom a gombát, szembesülhettem a tökéletesen elkészített vad ízével is. Sajnos a desszertnek már nem maradt hely, de tudtam volna választani néhány kedvemre valót.

Pikáns vadraguleves Erdészné módra

Zengővári szarvasszeletek ínyencraguval, sült burgonyával

 Étlap

Az udvar bejárata az utca felől

Még mindig Sopron. Egy nem túl forgalmas utcán áthaladva észrevettük, hogy itt is nyílt egy Nagymama palacsintázója. Budapesten már többször jártunk ilyen palacsintázóban, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt se hagyjuk ki. Ez egy önkiszolgáló étterem. A pultnál az ember megrendeli amit kér, majd amikor elkészült, szólnak, hogy lehet érte menni. A berendezés elég egyszerű, de a célnak tökéletesen megfelel. Néhány pult szerű asztal, bárszékekkel. Az ember egy ilyen helyen nem tölt órákat. Bekap valamit és megy a dolgára. Nem csak palacsinták (sós és édes) közül választhatunk. Készítenek frissensülteket, egyéb desszerteket és tésztákat is. Mi Máglyarakást és néhány Palacsintát rendeltünk. A Máglyarakás finom volt, de szerintem készülhetett volna kicsit kevesebb cukorral és a tetejét se szórtam volna meg ezzel a mennyiséggel. A palacsinták tökéletesek voltak.

Palacsinták

Újra Sopronban töltöttem egy hetet. Érkezésünk napján szokás szerint a Solar Club Hotel éttermében fogyasztottuk el ebédünket. Nem volt kedvem az étlap tanulmányozásával foglalkozni, ezért a bejárat elé kitett táblán lévő napi ajánlatból választottam. Az étterem teraszán ültünk le. Pillanatok alatt asztalunkon gőzölgött a megrendelt étel. A Sertésraguleves bőséges adag volt, és nagyon ízletes. Kérés nélkül hoztak hozzá több féle kenyeret. A Diós tésztáról nem lehet igazán véleményt írni. Jó esetben azt bárki el tudja készíteni úgy, hogy az ehető legyen. Jelen esetben is sikerült. A kiszolgálás rendkívül figyelmes. Így tovább...

Sertésraguleves

Diós metélt

www.kinaikonyha.hu

Egy ismerősömtől hallottam a helyről. Ami felkeltette a figyelmemet az az volt, hogy 890.-Ft-ért korlátlan svédasztalos ebédet adnak minden nap 12-től 16 óráig. Csak az utca nevét tudtam, de amikor bekanyarodtunk az utcába, már messziről szemet szúrt a kínai felirat. Az étterem ablakára is jól láthatóan kiírták az előbb említett nagyon kedvező ajánlatot. Kíváncsi voltam, hogy mit is adnak ennyi pénzért. Amikor az ember belép, egy meglehetősen giccses kép fogadja az ajtóval szemben, de amikor tovább halad, ennek már nyoma sincs. Egy aránylag egyszerűen berendezett, de ennek ellenére kellemes atmoszférájú helyen találtuk magunkat. Nem voltak túl sokan. Először kerestünk magunknak egy asztalt, majd megszemléltük a kínálatot. Két féle leves és legalább nyolc féle főétel és köret közül lehetett választani. Természetesen mindet sikerült végigkóstolnom. Nekem legjobban az édes savanyú hús és a húsgombóc ízlett, de a többi is nagyon ízletes volt. Talán egyedül a csípős káposzta nem volt kedvemre való, pedig azt soha nem hagyom ki, ha kínai étterembe látogatok. Mikor a pultnál fizettünk, akkor pillantottam meg, hogy egy nagyon szép kerthelység is van az étterem mögött. Majd legközelebb... mert természetesen máskor is fogunk itt ebédelni.

A leves

Főétel válogatás

Svédasztal

A kert

www.magdalenamerlo.hu

Térjünk vissza az ételekre. A választásom ezúttal a Szlovák káposztalevesre esett. Kíváncsi voltam, hogy felveszi-e a versenyt az előző hétvégi szlovákiai kiruccanásom során fogyasztott levessel. Nos azt kell mondanom, hogy ezentúl nem kell olyan messzire mennem, mert kifogástalanul volt elkészítve. Főételként szintén a nosztalgia oldalról, Juhtúrós sztrapacskát kértem. Frissen forrón tálalták. Hatalmas adag volt. Már a felénél jóllaktam, de nem tudtam otthagyni, mert annyira tökéletesen harmonikus volt az íze. Szóval le a kalappal... Engem meggyőztek. Még sokszor szeretnék itt enni.

Szlovák káposztaleves

Juhtúrós sztrapacska

A hétvégére a visegrádi palotajátékokat tűztük ki célpontul, de a nagy melegre való tekintettel beiktattunk a programba egy párkányi fürdőzést is. Ha már Párkányban jártunk, akkor nem hagyhattunk ki egy igazi szlovák vacsorát sem. Este a főutcán sétálva kerestük a megfelelő éttermet. Ahová eredetileg menni szerettem volna (közvetlenül a határ mellett), az a hely szokás szerint dugig volt. Végül sikerült egy megfelelőt találni, amire csak egy, a kapu elé kihelyezett tábla hívta fel a figyelmet. Még neve se volt a helynek. Mikor beléptünk, egy kellemes kerthelység fogadott minket. Volt még néhány üres asztal, de néhány perc múlva ezek is megteltek. Egy kedves hölgy azonnal hozta az étlapot, amin ugyan nem volt túlságosan nagy a választék, de amiért jöttünk az szerepelt rajta. Káposztalevest kértem és Sült húst knédlivel és káposztával. Rövid várakozás után megérkezett a forró leves. Igazán ízletes és kiadós volt. A főétel már hagyott némi kívánnivalót maga után. A hús lehetett volna kicsit szaftosabb és a knédli kevésbé száraz. Összességében azért jó szájízzel távoztunk...

Káposztaleves

Sült hús knédlivel és káposztával

A hely

www.bujdososzekelyvendeglo.hu

Néhány hete az interneten barangolva találtam rá erre a helyre. Egy egyszerű kis éttermet kerestem Kispesten. Nagyon megörültem amikor rátaláltam, mert a Juhtúrós sztrapacska szerepelt az étlapon. Eddig Magyarországon nem sikerült igazán jót ennem, de úgy gondoltam, hogy egy próbálkozást  még megér. Csütörtök este 7 körül érkeztünk az étterembe. Mikor beléptünk egy pincérnek látszó fiatalember száguldott felém. Ahelyett, hogy üdvözölt volna, alig tudott kikerülni. Elég szokatlan viselkedés. A kerthelységben találtunk helyet. Néhány perccel később megérkezett az imént említett pincér, hogy felvegye a rendelést. Most se hazudtolta meg magát. Mellém térdelt a padra és közben ráhasalt az asztalra. Ilyen fokú bárdolatlanságot még nem tapasztaltam éttermi látogatásaim folyamán. Egy ásványvizet, két deci folyó (mint később kiderült, ihatatlan kannás) bort és a már előre eltervezett Juhtúrós sztrapacskát kértem. Először csak a víz érkezett, majd röviddel utána a bor. A pohár szélén mindenféle fekete szennyeződéseket fedeztem fel. Letörölgettem, mert hát az ember ne legyen annyira finnyás, majd kóstolás alá vettem a "kiváló" nedűt. Ilyen bűzt még nem éreztem. Olyan szag áradt belőle, mintha egy csikket áztattak volna benne napokig. Emberi fogyasztásra nem volt alkalmas. Amíg a sztrapacskára vártam, újabb élményben lehetett részem. Pincérünk egy új vendég asztalát oly módon takarította le, hogy a kerti grill kisöprésére szolgáló alkalmatossággal porolgatta. És végre megérkezett a várva várt vacsorám. Már amikor megláttam, tudtam, hogy ez se lesz az igazi. Szokás szerint nokedli volt. Némi sajt és tejföl is volt rajta. Tulajdonképpen nem volt rossz, de köszönő viszonyban sem volt az igazi Juhtúrós sztrapacskával. A számlára fél órát kellett várnunk. A pincér arra se vette a fáradtságot, hogy megköszönje a borravalót, vagy esetleg elköszönjön. Az estét a benti helységből kiszűrődő élőzene próbálta kellemessé tenni, de talán ott is adni kéne a minőségre...

Juhtúrós sztrapacska

Kerthelység

Az asztal takarítására használt alkalmatosság...

www.roserestaurant.hu

www.gardencafe.hu

Egyik családtagom szép kerek születésnapját ünnepeltük az étteremben. Először a Náncsi Néni volt a célpont, de az időjárás közbeszólt, így esett a választásunk a Gardenre. Az elmúlt években már többször megfordultam itt, de a helyet mindig másként hívták. Nem tudom, hogy a tulajdonos változik-e, vagy ez csak egy üzleti fogás. Déli 12-kor teljes létszámban (17 fő) megjelentünk az étteremben. Legalább fél óra telt el, mire konkrétan foglalkozni kezdtek velünk. Rajtunk kívül nem voltak vendégek. Az ételek megrendelésétől számítva majdnem két óra telt el, mire asztalunkon gőzölgött az ebéd. Többszöri kérdésünkre mindig az volt a válasz, hogy már csak percek kérdése... Mi történt volna, ha tele van a hely? Lehet, hogy csak vacsoraidőre laktunk volna jól. Azért megérte a várakozás, mert az ételekkel mindannyian elégedettek voltunk. Először Bazsalikomos paradicsomlevest kértem parmezánnal és fokhagymás baguettel. Isteni forró krémes állagú levest kaptam. Sajnos annyira éhes voltam már, hogy a háromszorosát is megettem volna. Újabb várakozás következett, de végül megérkezett a Vörös tonhal steakem wokban sült zöldségekkel. Ez is ízletes volt, bár a tonhal steaket én másként képzelem. Nem kellett volna ennyire megsütni, de legalább megkérdezhették volna, hogy hogy kérem. Desszertet nem választottunk az étlapról, mert a kedvenc cukrászdánkból (Daubner) hoztunk magunkkal két tortát. Egy Eszterházyt és egy Csokisat. A felnőttek körében az első, míg a gyerekek körében a második volt a népszerűbb. Összességében pozitív élményekkel távoztunk fél 5-kor.

Bazsalikomos paradicsomleves parmezánnal és fokhagymás baguettel

Vörös tonhal steak wokban sült zöldségekkel

Nem hagytam fel az éttermek látogatásával, csak egy rövid kitérőt tettem Sopronba. Nem fogom túlságosan részletezni az ottani élményeimet (talán azért, mert nem mennek igazán élmény számba), de képekben és néhány mondatban beszámolok az ottani tapasztalataimról.

 

 

 

 

Vagdalt pogácsa

(Solar Club Hotel)

Vadragu leves

(Aranyfácán)

Pácolt hátszín borsmártással, szalonnás babbal és steakburgonyával

(Aranyfácán)

 

 

 

 

 

 

 

Csiga

(Colombus)

Csípős-savanyú leves

(Kínai)

Csípős szecsuani csirke rizzsel

(Kínai)

Ikea rizs

Már nagyon sokat hallottam erről az étteremről. Az ismerőseim szerint itt csinálják a legjobb halászlét. Karácsonykor ételhordós emberek sora kígyózik a bejárat előtt, mert elvitelre is készítenek. Hirtelen ötlettől vezérelve betértünk egy gyors ebédre.  A plafonon egy csónak van, amiben egy horgász ül fejjel lefelé, a falon festmény, ami egy bográcsos főzőcskézést ábrázol egy tó partján. Már belépéskor érezni lehetett az összetéveszthetetlen halászlé illatot. Gyorsan rendeltünk is belőle. Több féle tartalommal kapható. Lehet ponty szelettel, harcsával illetve belsőségekkel. Én az utóbbit választottam. Tényleg isteni volt. Nem spóroltak semmivel. Második fogásnak Túrógombócot kértem. Friss volt és nagyon lágy. Ezt is jól csinálják:-)

www.bukharabar.hu

Bukhara története: Bukhara és sarif – nemes és szent. Többek között ezekkel a szavakkal dicsőítették e régi várost. A 9–10. századi Kelet nagy költői, Rudaki, Dakiki és Fidrousi verseket írtak róla. Már a 10. században megírták Bukhara történetét. A népi eposzban és a legendákban már a kezdetektől fogva szintén nyoma van Bukhara létezésének. Bukharán keresztül vezetett a Selyemút, amely összekötötte Kínát Iránnal, Indiát Európával. A Nagy Selyemút mint meghatározó kereskedelmi útvonal a Kr. e. 3. századtól létezett, és egészen a 16. századig fennmaradt, s mint olyan, a civilizáció történetének egyik hatalmas mérföldköve. Az egymást keresztező, elágazó karavánutak átszelték Európát és Ázsiát a Földközi tengertől Kínáig, és fontos eszközei voltak a kereskedelmi és kulturális kapcsolatoknak Európa és Ázsia között az ókorban és a középkorban egyaránt. A Selyemút menti városok virágoztak, ám rengeteg romboló háborút, tűzvészt, éhséget is átéltek. Egyesek örökre eltűntek, puszta romokat hagyva maguk után az utókornak, romokat, amelyeket legendák lengtek körül. Másokat nem egyszer tűzvész pusztított el, kihaltak, majd feltámadtak, új életre keltek, hogy elkápráztassák a világot gazdagságukkal, kupoláik ékességével, a mauzóleumok és mecsetek azúr és terrakotta építészeti csodáival. Bukhara egyike a világ azon kevés városának, amely régtől, a Kr. e. 5. századtól fogva napjainkig folyamatosan él, fejlődik, változik. Évszázadokon keresztül léteztek a zajos keleti bazárok, a kereskedők több száz éven át szállították a poros karavánutakon az európaiaknak a drága selymeket, köveket, fűszereket és festékeket, az aranyat és ezüstöt, az egzotikus déli madarakat és állatokat. A kereskedők csodálták a keleti népek konyhaművészetét, köztük az üzbég konyháét is, amely napjainkig megőrizte ősi hagyományait és sajátosságait.

Az étterem Máriaremetén, Hűvösvölgy szomszédságában található. Mivel az interneten találtam, nem tudtam, hogy milyen. Amikor elhagytuk a Náncsi nénit, akkor kezdtem kicsit aggódni, hogy hová is megyünk, és milyen hely lehet az, amit ilyen kihalt utcában nyitnak. Mikor megérkeztünk egy családi házszerű panziót láttunk, az alsó szinten az étteremmel. Még mindig bizalmatlan voltam, de ez elszállt amint beléptünk és egy kedves pincér üdvözölt bennünket. Bukhara egy kis darabját hozták el  Budapestre. Igazán hangulatos a hely. Először italok után érdeklődtünk, de az egyetlen speciálisnak mondott ital a gránátalmalé volt. Kipróbáltuk. Én semmi különlegeset nem találtam benne. Az ételek annál inkább felkeltették az érdeklődésemet. Az étlapon több nyelven voltak felsorolva és mindegyik mellett fotó is volt. A pincér is rendkívül segítőkész volt. Bármilyen kérdésünkre készségesen és szakszerűen válaszolt. Első fogásként Manpár-t (sűrű bárányragú leves nokedlivel és omlettel) kértem. Ez egy gyönyörű piros színű leves volt, ami tele volt zöldségekkel és omlós húsdarabokkal. Csípős paprikát kínáltak hozzá. Az még pikánsabbá tette. Főételnek Dimlama-t (agyagedényben sült bárányhús zöldséggel és burgonyával) rendeltem. A bárány tökéletesen volt megsütve és a köret is különlegesen volt fűszerezve. Kicsit kevés volt, de olyan finom, hogy tudtam volna még enni belőle. Zárásként Csak-Csak-ot (apró ropogós sütik mézzel és dióval) választottam. Tökéletes zárása volt az estének. Mikor indultunk, a kertben megszólított egy üzbég férfi és megmutatta a kertet is. Már sötét volt, de a kedvünkért az összes világítást felkapcsolta, hogy láthassuk a kis szökőkutat és a csobogót is. Ezután a kapuig kísért bennünket. Igazán kedves gesztus volt. Jó érzéssel távoztunk. Kár, hogy nem mindenhol ilyen lelkesek és barátságosak.

Manpár (sűrű bárányragú leves nokedlivel és omlettel)

Forró házi kenyér

Dimlama (agyagedényben sült bárányhús zöldséggel és burgonyával)

Csak-Csak (apró ropogós sütik mézzel és dióval)

www.cafemiro.hu/mammut/

Ez egy nagyon kellemes hangulatú kávézó a Mammut I.-ben. Juan Míró spanyol szürrealista festőről kapta a nevét, belsőépítészete és a berendezés is ebben a stílusban készült. Minden nap napi menüt kínálnak 12 és 15 óra között 890.-Ft-ért, melyben leves, főétel és desszert is szerepel. Ezt kóstoltuk meg mi is. A mai napi menü Tárkonyos pulykaragu leves, Rakott krumpli, Epres joghurt torta volt. A megrendelés után néhány perccel már az asztalon gőzölgött a leves. Nagyon finom volt, de én adtam volna hozzá még egy szelet citromot. A Rakott krumpli pont olyan volt, mint ahogy az ember otthon készíti. Nem spóroltak ki belőle semmit. A kiszolgálás kedves és gördülékeny. Semmire nem kellett fölöslegesen várnunk. Érdemes kipróbálni.

Tárkonyos pulykaragu leves

Rakott krumpli

Epres joghurt torta