A rövid vakáció utolsó estéjén hazaindulás előtt halászlét szerettem volna enni egy kis útszéli helyen, ahol már évek óta szoktam. Előtte egy kis sétát tettünk a széplaki strandon. Mielőtt elindultunk volna a partról, hogy elköltsük vacsoránkat, még kiváncsiságból megnéztem a strand végében található étterem étlapját. Az első oldalon ott virított "Balatoni halászlé bográcsban". Gondoltam, ha nem lesz szimpatikus mégsem a megszokott hely, akkor itt biztos hozzá fogok jutni a vágyott leveshez. Mikor elértük a tervezett helyet, a kiszolgáló hölgy gúnyosan közölte, hogy most adta ki az utolsó adag halászlét és jöjjünk vissza holnap. Ez kissé feldühített, de még mindig ott volt a "B" terv. Tehát vissza a kocsiba és irány az imént említett vízparti étterem, vagyis a Calypso. Sajnos a szeles idő nem tette lehetővé, hogy a teraszon üljünk le. Igazán hangulatos lett volna. Néhányan egy ideig dacoltak az időjárással és kint élvezték az élő gitárzenét, de rövidesen ők is behúzódtak a zárt részbe. Az étlapot meg se néztük. Rögtön rendeltünk két halászlét. Amíg várakoztunk, a szomszédos asztalokhoz érkező ételeket nézegettük. Igazán bizalomgerjesztőek voltak. Végül megérkezett a kis piros bogrács egy kosár kenyér és egy kis erős pista is. Valamivel nagyobb adagra számította, de reméltem, hogy a tartalom kárpótol majd ezért. Az íze kifogástalan volt, de az igért ponty patkó helyett csak egy kis darab hal úszkált darabokra esve az alján. Elfogyasztása után azonnal kértük a számlát. Kissé meglepődtünk, amikor külön felszámolták az elfogyasztott kenyeret. Ilyennel már nagyon régen nem találkoztam.
Balatoni halászlé bográcsban
