HTML

Étterem

Mostanában gyakran járok étterembe. Gondoltam megosztom az élményeimet (jó és rossz tapasztalataimat) veletek is:-) Ha valakinek kedve támadna éttermet ajánlani: cezarimado@freemail.hu

Friss topikok

Linkblog

2008.05.09. Bukhara bár - Üzbég étterem

2008.05.10. 20:56 Cézár imádó

www.bukharabar.hu

Bukhara története: Bukhara és sarif – nemes és szent. Többek között ezekkel a szavakkal dicsőítették e régi várost. A 9–10. századi Kelet nagy költői, Rudaki, Dakiki és Fidrousi verseket írtak róla. Már a 10. században megírták Bukhara történetét. A népi eposzban és a legendákban már a kezdetektől fogva szintén nyoma van Bukhara létezésének. Bukharán keresztül vezetett a Selyemút, amely összekötötte Kínát Iránnal, Indiát Európával. A Nagy Selyemút mint meghatározó kereskedelmi útvonal a Kr. e. 3. századtól létezett, és egészen a 16. századig fennmaradt, s mint olyan, a civilizáció történetének egyik hatalmas mérföldköve. Az egymást keresztező, elágazó karavánutak átszelték Európát és Ázsiát a Földközi tengertől Kínáig, és fontos eszközei voltak a kereskedelmi és kulturális kapcsolatoknak Európa és Ázsia között az ókorban és a középkorban egyaránt. A Selyemút menti városok virágoztak, ám rengeteg romboló háborút, tűzvészt, éhséget is átéltek. Egyesek örökre eltűntek, puszta romokat hagyva maguk után az utókornak, romokat, amelyeket legendák lengtek körül. Másokat nem egyszer tűzvész pusztított el, kihaltak, majd feltámadtak, új életre keltek, hogy elkápráztassák a világot gazdagságukkal, kupoláik ékességével, a mauzóleumok és mecsetek azúr és terrakotta építészeti csodáival. Bukhara egyike a világ azon kevés városának, amely régtől, a Kr. e. 5. századtól fogva napjainkig folyamatosan él, fejlődik, változik. Évszázadokon keresztül léteztek a zajos keleti bazárok, a kereskedők több száz éven át szállították a poros karavánutakon az európaiaknak a drága selymeket, köveket, fűszereket és festékeket, az aranyat és ezüstöt, az egzotikus déli madarakat és állatokat. A kereskedők csodálták a keleti népek konyhaművészetét, köztük az üzbég konyháét is, amely napjainkig megőrizte ősi hagyományait és sajátosságait.

Az étterem Máriaremetén, Hűvösvölgy szomszédságában található. Mivel az interneten találtam, nem tudtam, hogy milyen. Amikor elhagytuk a Náncsi nénit, akkor kezdtem kicsit aggódni, hogy hová is megyünk, és milyen hely lehet az, amit ilyen kihalt utcában nyitnak. Mikor megérkeztünk egy családi házszerű panziót láttunk, az alsó szinten az étteremmel. Még mindig bizalmatlan voltam, de ez elszállt amint beléptünk és egy kedves pincér üdvözölt bennünket. Bukhara egy kis darabját hozták el  Budapestre. Igazán hangulatos a hely. Először italok után érdeklődtünk, de az egyetlen speciálisnak mondott ital a gránátalmalé volt. Kipróbáltuk. Én semmi különlegeset nem találtam benne. Az ételek annál inkább felkeltették az érdeklődésemet. Az étlapon több nyelven voltak felsorolva és mindegyik mellett fotó is volt. A pincér is rendkívül segítőkész volt. Bármilyen kérdésünkre készségesen és szakszerűen válaszolt. Első fogásként Manpár-t (sűrű bárányragú leves nokedlivel és omlettel) kértem. Ez egy gyönyörű piros színű leves volt, ami tele volt zöldségekkel és omlós húsdarabokkal. Csípős paprikát kínáltak hozzá. Az még pikánsabbá tette. Főételnek Dimlama-t (agyagedényben sült bárányhús zöldséggel és burgonyával) rendeltem. A bárány tökéletesen volt megsütve és a köret is különlegesen volt fűszerezve. Kicsit kevés volt, de olyan finom, hogy tudtam volna még enni belőle. Zárásként Csak-Csak-ot (apró ropogós sütik mézzel és dióval) választottam. Tökéletes zárása volt az estének. Mikor indultunk, a kertben megszólított egy üzbég férfi és megmutatta a kertet is. Már sötét volt, de a kedvünkért az összes világítást felkapcsolta, hogy láthassuk a kis szökőkutat és a csobogót is. Ezután a kapuig kísért bennünket. Igazán kedves gesztus volt. Jó érzéssel távoztunk. Kár, hogy nem mindenhol ilyen lelkesek és barátságosak.

 

 

Manpár (sűrű bárányragú leves nokedlivel és omlettel)

 

Forró házi kenyér

 

 

Dimlama (agyagedényben sült bárányhús zöldséggel és burgonyával)

 

Csak-Csak (apró ropogós sütik mézzel és dióval)

Szólj hozzá!

Címkék: étterem bár vacsora gasztronómia gasztró hűvösvölgy bukhara üzbég máriaremete manpár dimlama csak csak

A bejegyzés trackback címe:

https://vacsora.blog.hu/api/trackback/id/tr51462985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása