Nagy nosztalgiával gondolok erre a helyre. Tizenéves koromban törzsvendégnek számítottam. Az általános iskola befejezése után minden pénteken és szombaton itt találkoztunk a volt osztálytársaimmal. Azóta jó néhány év eltelt, de a Marxim megmaradt. Ezek szerint még mindig menő a sarló és a kalapács, vagy valamit jól csinálnak. A mottójuk: "Itt csak a külsőségek idézik a kapitalizmust; Minden más a velejéig romlott szocreál" A falakat különböző plakátok borítják. Például megcsodálhatjuk Lenint alsógatyában. Minden ételt fantázianevekkel láttak el (ezek se változtak az elmúlt 17 évben). Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Mester Elvtárs és Margherita, Pizza á la Leninvárosese, Pizza á la Usonka, Vörös Október, Szibériai álom, Választási igéretek, Pizza á la Kreml, Pizza á la brrr…ÁVO, Marximalista, Csernobili. Választhatunk pizzák, lepények, spagettik és desszertek közül. Az itallapon MunkáSÖRÖK-et és TáBOROK-at is találunk.
Miután kiszórakoztam magamat az elnevezéseken, a Pizza á la Ciolkovszkij-t (csípős szósz, vörösbab, ragu, paprika, kukorica, sajt) rendeltem. Nagyon finom szaftos volt. A tésztája se volt se túl vékony, se túl vastag. Pont el voltak találva az arányok.
Sajnos a szellőzés nincs igazán megoldva. Hazafelé úgy bűzlöttem a cigarettafüsttől, hogy egy hamutál is megirigyelte volna.
Az árak rendkívül barátságosak, főleg annak tükrében, hogy a Mammut és a Millenáris szomszédságában található a pizzéria.
Egy egyszerű vacsora reményében ugrottunk be az M3 bevezetőjénél található Don Pepe pizzériába. A hely teljesen üres volt. Itt már sejtettem, hogy valami gond lesz, amiről később kiderült, hogy nem tévedtem. Amikor leültünk az asztalhoz az egyik oldalon vizes volt, a másik oldalon valami gusztustalan ragacsba sikerült beletenyerelnem. Az étlapról gyorsan kiválasztottam a Sajtos-csípős kukorica krémlevest tortillachipsszel (kukorica-krémleves, jalapeno, tortillachips, trappista sajt). A látványa gusztustalan volt. A kukorica nem volt pépesítve, ami egy krémlevestől elvárható lenne. Engem a félig megemésztett ételre emlékeztetett. Ízre tűrhető volt. Ezután Töltött jalapenot kértem mexikói rizzsel (jalapeno, sajtkrém, mexikói rizs). Igazi meglepetés volt. A tányér közepén egy adag agyon borsozott hideg rizs volt. Körben néhány golyó. Én úgy képzeltem, hogy a sajtkrém a paprikába lesz töltve, de annak nyoma sem volt. Ezt is hidegen tálalták. Szóval nagy csalódás az egész..
A Tropicariumba menet egy gyors ebédre ugrottunk be ide. Nem voltak sokan. Gyakorlatilag több volt a pincér, mint a vendég. Egy ablak melletti asztalhoz ültünk. Az ablak közelségének ellenére is elég kellemetlen félhomály volt. A reluxákon vastagon állt a por. Nem ártana letakarítani. Meg se néztem az étlapot, mert itt mindig Cézár salátát eszem. Emberes adagot kaptam belőle. Az öntetben túl sok volt az olaj, ezért nem is esett annyira jól, mint szokott.
Szentendre utcáin sétálgatva vasárnap délután egy napos helyet kerestünk, ahol megebédelhetnénk. Végül az Új Művész kerthelységébe sütött be legjobban a nap. Mikor leültünk még jobbára üres volt, de szinte észre se vettük, hogy ezt követően percek alatt megtelt. A kerthelység egy belső udvarban található. A falak színesre vannak festve és eladásra szánt festmények díszítik. Valami könnyű ételt szerettem volna enni, ezért Süllőfilé mellett döntöttem friss salátával. A hal nagyon ízletes volt, de a saláta fogyasztása közben egy üvegdarab került a számba, amibe kishiján beletört a fogam. Még szerencse, hogy nem vágta el a számat. Amikor a pincérnek mutattam a szilánkot, elnézést kért és azt mondta, hogy a köretet (salátát) nem számolják fel. Így is történt. A desszertet már nem kockáztattam meg. Kértük a számlát és távoztunk.
