Nagy nosztalgiával gondolok erre a helyre. Tizenéves koromban törzsvendégnek számítottam. Az általános iskola befejezése után minden pénteken és szombaton itt találkoztunk a volt osztálytársaimmal. Azóta jó néhány év eltelt, de a Marxim megmaradt. Ezek szerint még mindig menő a sarló és a kalapács, vagy valamit jól csinálnak. A mottójuk: "Itt csak a külsőségek idézik a kapitalizmust; Minden más a velejéig romlott szocreál" A falakat különböző plakátok borítják. Például megcsodálhatjuk Lenint alsógatyában. Minden ételt fantázianevekkel láttak el (ezek se változtak az elmúlt 17 évben). Néhány példa a teljesség igénye nélkül: Mester Elvtárs és Margherita, Pizza á la Leninvárosese, Pizza á la Usonka, Vörös Október, Szibériai álom, Választási igéretek, Pizza á la Kreml, Pizza á la brrr…ÁVO, Marximalista, Csernobili. Választhatunk pizzák, lepények, spagettik és desszertek közül. Az itallapon MunkáSÖRÖK-et és TáBOROK-at is találunk.
Miután kiszórakoztam magamat az elnevezéseken, a Pizza á la Ciolkovszkij-t (csípős szósz, vörösbab, ragu, paprika, kukorica, sajt) rendeltem. Nagyon finom szaftos volt. A tésztája se volt se túl vékony, se túl vastag. Pont el voltak találva az arányok.
Sajnos a szellőzés nincs igazán megoldva. Hazafelé úgy bűzlöttem a cigarettafüsttől, hogy egy hamutál is megirigyelte volna.
Az árak rendkívül barátságosak, főleg annak tükrében, hogy a Mammut és a Millenáris szomszédságában található a pizzéria.
