Néhány hete az interneten barangolva találtam rá erre a helyre. Egy egyszerű kis éttermet kerestem Kispesten. Nagyon megörültem amikor rátaláltam, mert a Juhtúrós sztrapacska szerepelt az étlapon. Eddig Magyarországon nem sikerült igazán jót ennem, de úgy gondoltam, hogy egy próbálkozást még megér. Csütörtök este 7 körül érkeztünk az étterembe. Mikor beléptünk egy pincérnek látszó fiatalember száguldott felém. Ahelyett, hogy üdvözölt volna, alig tudott kikerülni. Elég szokatlan viselkedés. A kerthelységben találtunk helyet. Néhány perccel később megérkezett az imént említett pincér, hogy felvegye a rendelést. Most se hazudtolta meg magát. Mellém térdelt a padra és közben ráhasalt az asztalra. Ilyen fokú bárdolatlanságot még nem tapasztaltam éttermi látogatásaim folyamán. Egy ásványvizet, két deci folyó (mint később kiderült, ihatatlan kannás) bort és a már előre eltervezett Juhtúrós sztrapacskát kértem. Először csak a víz érkezett, majd röviddel utána a bor. A pohár szélén mindenféle fekete szennyeződéseket fedeztem fel. Letörölgettem, mert hát az ember ne legyen annyira finnyás, majd kóstolás alá vettem a "kiváló" nedűt. Ilyen bűzt még nem éreztem. Olyan szag áradt belőle, mintha egy csikket áztattak volna benne napokig. Emberi fogyasztásra nem volt alkalmas. Amíg a sztrapacskára vártam, újabb élményben lehetett részem. Pincérünk egy új vendég asztalát oly módon takarította le, hogy a kerti grill kisöprésére szolgáló alkalmatossággal porolgatta. És végre megérkezett a várva várt vacsorám. Már amikor megláttam, tudtam, hogy ez se lesz az igazi. Szokás szerint nokedli volt. Némi sajt és tejföl is volt rajta. Tulajdonképpen nem volt rossz, de köszönő viszonyban sem volt az igazi Juhtúrós sztrapacskával. A számlára fél órát kellett várnunk. A pincér arra se vette a fáradtságot, hogy megköszönje a borravalót, vagy esetleg elköszönjön. Az estét a benti helységből kiszűrődő élőzene próbálta kellemessé tenni, de talán ott is adni kéne a minőségre...
Juhtúrós sztrapacska
Kerthelység
Az asztal takarítására használt alkalmatosság...