Amikor el kell búcsúznom a Balatontól, az utolsó dolog, amit mindenképpen meg kell kapnom, az a halászlé. A szállodából való kijelentkezést követően elkezdődik a megfelelő étterem keresése, ennek a rituálénak a letudásához. Most tél lévén kicsit nehezebb dolgunk volt. Amikor Siófok felé tartottunk, az út mellett megpillantottunk egy Piroska Csárda nevű helyet. Próba szerencse alapon bekanyarodtunk a parkolójába, és megnéztük a kifüggesztett étlapot. Szerencsénk volt. Szerepelt rajta. Amikor beléptünk, megpillantottam a hely fűtésére szolgáló kandallót, ami előtt két figura ült. Nagyon hangulatossá tette az éttermet. Egy pincérhez képest kicsit túlöltözött úriember szolgált ki minket. Természetesen azt kértünk, amiért jöttünk. Azt a bizonyos halászlét. Bográcsban tálalták. Kérés nélkül kaptunk hozzá erőspistát, de a levesbe tett erős paprika miatt nem volt rá szükségünk. Pont olyan volt, amilyenre vágytam. Tartalmas és ízletes. Olyan jól laktam vele, hogy mást már nem is tudtam enni. Elégedetten távoztunk.
Halászlé
Az étterem
