Már többször jártam ezen a helyen. Teljesen elégedett még soha nem voltam, de valamiért mindig visszahúz a szívem. Este 8-kor csak az egyik teremben voltak emberek, a másikat ki se nyitották. Elég nagy volt az alapzaj, de erre még valami felismerhetetlen zene is rásegített. Kicsit nehézkes volt a kommunikáció. Maga az étterem kellemesen félhomályos, az étlap még pont olvasható. A pincérünk egy kellemetlen ember volt. Nem tudom, hogy kinek képzelte magát, de olyan magas lóról beszélt, mintha mi (vendégek) lennénk érte és nem ő a vendégekért. Valami könnyű vacsorára vágytam. Némi tanakodás után a Serpenyőben sült Viktória-tavi fogas filére esett a választásom, paraj ágyon, fehérbormártással, krokettel. Ismét nem sikerült nagyot alkotniuk. A hal szárazra volt sütve és a mártás valami híg és felismerhetetlen ízű kotyvalék volt (szerencsére külön tálkában felszolgálva). Amikor megkérdeztem, hogy pontosan mi is volt ez, pincérünk azt válaszolta, hogy a szakács ezt nem árulja el. Azt hiszem, hogy ezt jobban is teszi. Senki se kérne a mosogatóléből...
