Egy másik blogon olvastam erről a helyről. Őszintén szólva nem volt túl pozitív az írás, de a weboldalt megnézve, kedvet kaptam egy kis dunaparti kiruccanáshoz. Az említett bejegyzés az esti órákban rajokban támadó vérszívókról is ír, ezért jobbnak találtam egy kora délutáni időpontot. Mikor megérkeztünk, néhányan már ültek a kerthelységben. Mivel egy nagyon hangos, láthatóan újgazdag társaság terpeszkedett középen, ezért a lehető legtávolabbi asztalt választottuk. Gyönyörű kilátás nyílt innen a Dunára. Hamarosan megérkezett egy pincér, és hozta az étlapot. A köszönésünket is alig fogadta, csak hümmögött valamit. Az étlapon igazán a békából készült ételek vonzottak, de nem voltam annyira éhes, hogy bevállaljak egy nagyobb adag ételt. Ezért a Halászlét választottam belsőségekkel. Mikor visszatért a pincérünk, hogy felvegye a rendelést, akkor is szótlan maradt. Nagyon rövid várakozás után, előttem gőzölgött a leves. Kenyérrel és erős pistával hozták. Mikor belekóstoltam, meg kellett állapítanom, hogy ez olyan, mint az anyukám főztje. Vagyis isten:-) Ő is át szokta passzírozni a halat és ettől jó sűrű lesz a lé. Szép adag volt. Mást már nem is tudtam volna enni. Már evés közben eldöntöttem, ha a számlát kérjük, akkor megpróbálom szóra bírni "néma Leventénket". Nem is kellett sokáig próbálkoznom. Amikor megdicsértem ez ételt, és elmeséltem, hogy az interneten találtam rájuk, azonnal közlékeny lett. Megbeszéltük a szúnyog helyzetet, az étterem látogatottságát és azt, hogy budapesti viszonylatban máshol nem nagyon kapni békából készített ételeket. Hamarosan visszatérek, hogy ezeket is megkóstoljam...
Halászlé
