http://www.rubenrestaurant.hu/
Azt hiszem, az elsők között számolhatok be az étteremről. Néhány napja nyitották meg az Old Amsterdam utódjaként. Amikor beléptünk a friss falfesték össze nem téveszthető szagával találtuk magunkat szembe. Szinte harapni lehetett a levegőben. Pincérnek nyomát se láttuk, ezért a pultig mentünk, ahol egy felszolgáló éppen pakolászott. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a felső szint dohányzó, az alsó szint nem. Annak ellenére, hogy az egész étteremben csak egy asztalnál ültek, közvetlenül melléjük akartak ültetni, mondván, hogy a többi asztal foglalt. Olyan közel vannak egymáshoz az asztalok, hogy ezt kellemetlennek találtuk, ezért a dohányzó részen ültünk le, ahol rajtunk kívül senki nem tartózkodott. Az asztalon a terítők eléggé emlékeztetnek a régi idők pelenkájára. Nekem valahogy rögtön ez jutott eszembe róluk. Amikor végül leültünk, pincérünk elénk tette az étlapot, ami olyan hatalmas volt, hogy kettő el se fért belőle az asztalon. A benne talált választék azonban kárpótolt az előzőekben felvázolt dolgokért. Első fogásként Szegedi tüzes marhagulyás levest kértem. Lehetett választani csésze és bogrács között. Én az előbbi mellett döntöttem. Amikor megérkezett, kellemesen meglepődtem. Egy rendkívül ízletes és tartalmas leves volt. Kérés nélkül hoztak hozzá egy kosár friss kenyeret. Mikor végeztem vele, már jóllakottnak éreztem magam, de már az elején kértem egy Cézár salátát parmezán forgáccsal. Szerencsére ezt itt hús nélkül készítik, ezért a jóllakottság ellenére is tudtam belőle enni. Evés közben az emeletről lehetett látni, hogy az alsó szint megtelik vendégekkel, továbbá figyelemmel kísérhettük a konyha ténykedését is, mert annak az ajtaja az asztalunktól nem messze volt. A legtöbb tulajdonos nem szereti, ha a szakácsai a vendégek között mászkálnak a pecsétes ruhájukban, de úgy tűnt, hogy ez itt szokás, mert az egyik szakács folyamatosan ki-be mászkált. Két felszolgálónak kellett kiszolgálnia a vendégeket, akik ugyan mindent megtettek, hogy ezt maradéktalanul elvégezzék, de aránytalanul kevesen voltak a szombat esti forgalomhoz képest. Záró fogásként Somlói galuskát kértem. Ez volt a vacsora leggyengébb része. Egy meglehetősen száraz tésztát leöntöttek csokoládé krémmel és némi tejszínhabbal. Még egy szem mazsolával se találkoztam benne. Az árak rendkívül barátiak. Van még min javítani, de ennek ellenére sok sikert kívánok nekik. Ide még visszatérek.
Szegedi tüzes marhagulyás leves
Cézár saláta parmezán forgáccsal
Somlói galuska
